Szathmáry Olga Ottilia
Vágyódás
Vágytam újra a beteljesülést.
Vágyódtam
megtalálni kezed.
Vágyom látni
szemed, érintésed.
Vágyakozom szívem enyhülését
Hosszú volt a gyász:
elevenen
temettem el tenmagam.
A ráció, az
erkölcs győzte le hatalmad fölöttem.
Zsarnokságodnak
be nem hódoltam, feléledtem.
Női büszkeséggel meg nem alázkodtam.
Másnál kerestél gyönyört felelőtlen, léhán.
Engem is birtokolni akartál, ököl
jogán.
Hozzád fűző szerelmem megtagadtam.
Rabságomnak
börtönéből szabadultam.
Őrzöm , megélt
huszonöt évünk boldogságát:
Három
gyermekünkben beteljesült szerelem-csodát.
Test a testünkből, vér-vérünkből ,
tovább BENNÜK élünk!
Őrzik lényük, s majdan Unokáink
Nékünk - beteljesülésünk.
Szabaddá tettelek, szabadon éljed
tovább élted.
Hivatalos papír-pecsét
ne gátolja szoknyák felé röpülésed!
Immáron
szabadon,
feltámadását élhetem újra
lelkemnek.
Hűségesküd hazúg volt,
megkettőződött
tudata lényednek.
Megélt örömeink koldús gúnyáját
őrzöm.
Vívódásaink emlékképe,
átvillan még
- emlékködöm.
Nem mondom,
hogy nem fáj még hiányod!
Bennem-
velem él,
ám hozzám már nincs közöd.
Feledésem
szürkületét,
homályként pókháló takarja.
Szívemen kitinpáncél,
világ ellen is
véd s meg nem hasad!
Emlékezés
pókfonalán
fel-fel dereng múltunk-múltja.
Szívemben szerelemnek
vörös bimbaja majd újra fakad!
Vágytam Rád
még soká szelíden legbelül.
Vágyakozásom éretted, elhamvadt már.
Vágyam kihúnyt, szánalmam is elkerül.
Vágyódásom
más karjának ölelésére vár!
Budakeszi,
2012. május 28.
Szathmáry
Olga Ottilia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése