Szathmáry Olga Ottilia
Lovaglás a Garancsi tónál
Száguld a paripa,
sarkalja lovasa.
A széllel suhannak,
a fák Szaladnak.
Piliscsaba dombtetőn,
Gyeplő a kézben.
Garancsi-tó ott lenn,
itatni készen.
Üget már a csapat,
hosszú volt a vágta.
Hajnali mező illata bódít,
a közeli víz hűsölésre csábít.
Dombról leereszkedve:
nádast megkerülve,
ló és lovasa gázol a tóba,
mégis ijedten röppen fel a vadkacsa.
Csobban Csillag is, a sárga kanca.
Elégedetten dugja fejét a vízbe,
prüszköl; fröcsköl; nézek a partra.
Keservesen nyerít Bambi,
a kicsinye.
Egy ugrás és hopp, Csillag csikaja
a békalencsés tóba huppan.
Anya és kiscsikója egymás felé
úsztak,
harapták a vizet boldogan hancúroztak.
A tóból kigázoltunk,
horgászok örömére.
Csapathoz visszatértünk,
ügettünk mindenki kedvére.
.
Felkapaszkodtunk a domboldalra,
Előttünk Piliscsaba,
Mögöttünk a tó és Tinnye,
körben, dombok- erdők és hegyek.
Meg is száradtunk,
mire a Csárdához értünk.
Csizmámból kiöntöttem a vizet.
mezítláb vártam asztalnál az ebédet.
Tárkonyos raguleves,
el is teltem véle.
Korsó sör, nem kell
jogosítvány a lóra!
Lovardába érve: lócsutakolás,
Csak utána zuhanyzás.
A sátrak a kiserdőnél voltak leverve,
mellette leheveredtem.
Sokáig néztem a lenyugvó napot.
Hirtelen sötétedett.
Csak a csillagok voltak fölöttem.
Az éj volt puha takaróm.
Budakeszi, 2012. 07.05.
Szathmáry Olga Ottilia
Forrás: képek, internet, és saját
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése