Szathmáry Olga Ottília - Szerelem köpönyege

Szathmáry Olga Ottília
Szerelem köpönyege

Szerelem könnyű köpönyegén,

pereg könnyed könnyedén.

Szíved vas marok szorítja.

Nem ereszti, fogva tartja.

Szerelem lehet pillantásra.

Életutak hosszú vándorlása.

Fellobbanó ritka szikra.

Tűzvész, perzselő pirkadata.

Szerelem. Mondd ki a szót!

Az átkot és gyönyört hozót.

Mi felgyújt és elemészt.

Vágyat, kovászként keleszt

Szerelem.

Tested felkorbácsolt gyönyöre.

Életadó óceán kagyló gyöngye.

Színorgia korallzátony hasította,

megfeneklett hajód maradéka.

Szerelem rózsaszín fellegének felhőjén,

Álmom szárnyán szálltam, szellőjén.

Arcomról derűs mosoly áradt.

A szívem közben megszakadt

Szerelem pirkadatkor újra rám köszönt.

Lelkem befogadja újra fényözönt.

Két szív szerelem tündértaván egyesül.

Tündérrózsák látják,

szerelmünk beteljesül.

Szathmáry Olga Ottília

Budakeszi, 2012. december 4.

- Csendüljön bennünk Magyarság tudatunk - (Bordás Cecília nótaénekesnek, Vesztergám Miklós tárogató művésznek, Haáz Sándor A Szentegyházi Gyermekkórus karnagyának ajánlom versem)

Szathmáry Olga Ottília Art-díjas költő

Szathmáry Olga Ottília Art-díjas költő

Csendüljön bennünk Magyarság tudatunk.

(Bordás Cecília nótaénekesnek,  

Vesztergám Miklós tárogató művésznek,

Haáz Sándor, a Szentegyházi Gyermekkórus 

karnagyának ajánlom versem)

Muzsika szólalt meg szívemben, hangodat hallva.
Megismerkedésünk,  köszönöm Istennek.
A Magyar Nóta újra szól a magyar emberekben!
Zászlóvivőként sokáig lobogjon a Magyar Nóta lángja!

Bordás Cecília vidd tovább a fáklyát,
dalold magyar szívekbe élővé úja a Magyar Nótát .
Csendüljön bennünk Magyarság tudatunk.
Kiben magyar szív dobog, adjuk tudtul.

Ne sodorja mostoha sorsa gyermekeik külhonba.
A nagyhatalmak, mit Ránk mértek:
s fejünk fölött egyezkedtek.
MEGTIPORTÁK magyarság-tudatunkat.

Történelmünk ÁTÍRVA!

Vérszerződést kötöttek apáink.
Bennünk az Ő vérük lüktet, hisz ők Őseink.
Nem adjuk, múltunk mit Ők szereztek.
Isten! Krisztus! MINKET MAGYAROKAT segedelmezzetek!
Csupán csak MAGYAR DAL?
Magyar Nóta, Népdal?
Évezredek benne zengenek!
MAGUNKBA szívtuk ANYÁNKNAK tejével.

 

Kárpátok bérce viszhangozza:

 tárogató hangját,

 Szívemben szakad fel ott, Magyarok búja

 a Király-hágónál hol hallám legelőször dallamát.

Szív és lélek nem szakadt meg a MAGYAROKBAN.
Van újra saját szabad EGYÉNI ÉS KÖZÖS AKARAT!
Elvehették ősi rovásírásunk és elvehettek mindent!
Egyet nem, bár oly sok vérünk kifolyt: A SZERETETET!

A MAGYAR NYELV ÉS DALUNK MÍG MEGMARAD:
Jöhet pénzhatalom vad ármánya!
ŐSEINK SZELLEMÉT ŐRZI adománya.
ÉS SZENT KORONA HATALMAD!

MAGYAR HONBA ISTEN KÜLDÖTT.
Egykoron angyalok hada hozott.
SZENT KORONA TISZTEL NÉPED.
EGYEDÜL CSAK TIÉD:  A MAGYAR FÖLD!
Mi magyarok végre fogjuk össze!
Ne vesszen el Kárpátok sok-sok éke.
Lélekben is legyünk MAGYAROK.
Örökkön szóljon szívünkben ének.

ÁMEN

 
Szathmáry Olga Ottília
Budakeszi, 2012. november 26.

Versem aznap reggel írtam, amikor megtudtam Kovács Apollónia (Pólika) temetésének hírét Bordás Cecíliától. 

Délután pedig itt Budakeszin tartotta 

"Szent Korona Tan - Értékrend" könyvbemutatóját 

Vesztergám Miklós tárogató művész. 

Tudott volt, hogy meghívott vendégként Haáz Sándor az Erdélyi Szentegyházi Filharmónia karnagya is eljön hozzánk ÖRÖMZENÉLÉSRE... 

Fenti események ihlettek versem megírására...

Először csak Cecíliának ajánlottam versem, aztán az események forgataga és a lelki közösség, ami azon az estén megfogalmazódott "ÉRTÉKRENDKÉNT" - Bordás Cecíliában, Vesztergám Miklósban és Haáz Sándorban is közösek - s talán bennem is,

 a vers írójában, ennek megítélését az olvasókra bízom: olgi.

Szathmáry Olga Ottília - Halottak napján

Szathmáry Olga Ottília

Halottak napján

Lelkemben gyertyaláng.

Számomra boldog nap, emlékek…

Elhunyt szeretteim bennem élnek.

Szeretetük szüntelen bennem ég.

Mosolyog rám Nagymamám.

Sok együtt töltött pillanatunk őrzöm.

Futottam ölelő karodba…

Éjjel, szaladtam ágyadba!

Megelevenednek könnyes meséid:

csillagok útjáról, mennyek kapujáról.

Regék négy tenger mosta Magyarországról.

Nagyon szerettek Téged Unokáid!

Dédunokáid születését megélhetted.

Dédi! Most is hallom dalod Tenéked.

Most még Viola Unokámnak, dúdolom.

Ígérem, a többieknek is  megtanítom.

Te ültetéd belém

Istenben való hitem.

Miként fehér nárciszt

tavasz idején nekem.

Imára Te kulcsoltad kezem.

Ettől teljes életem.

Ha közeleg időm,

s mennem illendő,

mennyeknek országában

Te vársz, midőn:

újra futok feléd:

már ott sem leszek egyedül.

Kik szerettek,

ismerősök vesznek majd körül.

Karom Téged átölel.

Mosolyod örökkön örökké velem.

Boldogság, hogy voltál és vagy nekem.

Mindenszentek  napján

Te vagy hozzám közel.

Budakeszi, 2012. november 1-sején

Szathmáry Olga Ottília

Szathmáry Olga Ottilia - Szélszerelem

Szathmáry Olga Ottilia

Szélszerelem

Rózsabokromba beleszeretett a szél.

Napnak reggeli sugára melegen sütött.

Zöld ruhás tűzpiros bimbója mind kifeslett.

Napsütésre  féltékenyen, a szellő haragra kél!

Szerelemittasan bosszúból megázta rózsám.

Ágait tépázta, Ők alázattal földig hajoltak.

Rózsa szelíden szólt: szellőként jöttél hozzám,

Haragod méltatlan, bimbóim Néked nyíltak!

A napnak sugára öltöztetett  szerelem vörösébe.

Melengette szirmaim, leveleim általa csillognak.

A szél elnémult, elcsitult szégyenkezve:

Szellőként bújt Rózsámhoz,suttogott  Szerelmének.

Harag, bosszú szerelmet nem táplál.

Szóljon szelíden szád.

Szíved, ha heves ritmussal kalapál:

érezheted a szerelem, talált Rád.

Szélszerelem: ki- kire lel,  talány?

Testek, lelkek összefonódása széltánc- láng, parázs.

Pillanatait óvni kell, ne légyen halovány

Szerelem tüzében égni,elhamvadni gyönyör- varázs.

Budakeszi, 2012. május 26.

Szathmáry Olga Ottilia

Szathmáry Olga Ottilia - Zoltán Fiam születésnapján

Szathmáry Olga Ottilia

Fiam születésnapján 

Vagyok életet adó ÉDESANYÁD,

TE nekem:

Szívem alatt őrzött, napsugár magzatom!

Méhemnek kilenc hónapig „édes terhe”.

Szerelemben fogant, drága kincse.

Harminchárom éve sírtál fel, élesen, keservesen.

Félelmemben, fájdalmamban velem volt Istenem.

Hasamra tettek, végre testedmagamhoz ölelhettem.

Magzatmázát  érintésednek,még mindig érzem.

Győztes oroszlánként az orvos a fény felé emelt,

miután elvágta a kettőnket összekötő köteléket.

Csak nézetem-néztem kékes-lila, kalimpáló kicsinyem:

„Olá, olá, olá, lá, lá, lá …” kiáltottad világgá: megjöttem!

Egészségesen születtél,

Istennek Jézus nevében hálát adtam életedért!

Megfürdettek, picinyét még visszakaptalak csomag, édes-aprócska!

Ismerkedtünk: lopva kibontottalak, talpacskád tenyeremben elfért.

Ujjacskáid hosszúak, simogattam.

Arcod gyönyörű, „murillo angyalka”.

Édesanyák, érzik át ezt a gyönyört,kik gyermeket szülnek.

Mária  Jézus anyja is,eképpen örülhetett kisdedének!

Fiam Zoltán! 

A legboldogabb édesanyává tettél engem.

Lettél szemem fénye, dédelgetett kicsi kincsem.

Tejem táplált, szívünk dobbanása összeért, 

mellemen szunnyadtál.

Karomban ringattalak, dalolgattam, babusgattalak, megnyugodtál.

Április 22-én a természet is ünnepel: 

zöld lomb, napsugár, madár röpte.

Megélted a „KRISZTUSI KORT”, 

láthatatlan köldökzsinór összeköt örökre.

Budapest, 2012. április 22.

Szent Ferenc Kórház

Szathmáry Olga

Szathmáry Olga Ottilia vers - Napéjegyenlőség Ünnepe Budakeszin

Szathmáry Olga Ottília

verse:

Napéjegyenlőség Ünnepe

Budakeszin

Ősi szokás szerint napfordulóján ősznek:

most is egybe gyűltek az emberek.

FÖLDANYÁNAK megköszönni,

télidőre eltehető élelem áldásait.

Távolban hatalmas máglya

álldogál és vár a tűzgyújtásra.

Keszi-íjászok vitézei tüzes íjat feszítenek.

Pattanó izmaik nyilaikat repítenek.

Az ég felé mutató szálfák

felizzanak, s a máglya lángol már!

Szívekben is örömtüzek gyúlnak.

Ég a tűz, lánggal ég, hasábok parázslanak.

Sámándobos járja körbe a máglyát.

Dob ritmusára  lábak dobbannak.

Muzsikások talpalávalót húznak.

Karikázik a körtánc, ki-ki keresi párját.

Pattog a szikra, fénye csillagokkal kacérkodik.

Ám ők féltékenyen, felhők mögé kúsztak.

Nemsoká irigykedve, kíváncsian kikandikáltak.

A hold sarlója is kivilágolt, nem szomorkodik.

HOSSZASAN NÉZTÉK A BOLDOG SOKASÁGOT!

Szívekben több ezer éve óta él a hagyomány.

Tűz ég, lángol a lég, izzik a parázs.

Testünkben, lelkünkben áhitat-varázs.

MEGŐRIZZÜK ŐSEINK TESTÁMENTUMÁT!

Budakeszi, 2012. szeptember 23.

Szathmáry Olga Ottília

Szathmáry Olga Ottília - Égi fény

Szathmáry Olga Ottília

Égi fény

 

Fürdik lelkem októberi égi fényben.

Napsugár járja át zsigereim.

Elraktározzák sejtjeim.

Árnyék és fény játszik a kertben.

Delelőn a nap, az eleven tűzgolyó.

Emberi szem megvakul, ha soká néz belé.

A lávafolyam, a magma is ilyen izzó!

Ikaroszt is megperzselte, szállván felé.

 

Szél sem rebben, nézem és csak állok.

Sárgult levelei peregnek a tulipánfának.

Lila színben pompáznak a pillangóvirágok.

Tarka szárnyú lepkéik már bebábozódtak.

Az új életet adó fenséges tavaszt várják.

Csókjaikkal ébresztik reggelente szirmaikat,

szárnyukkal szeretőn, gyöngéden simogatják.

Káprázatos tánccal varázsolják el virágukat.

Tiszafán megpihent rózsaszirmok,

Szellőcske hátán  földre hintáznak.

Rózsaszirom-szőnyeg hull takarónak.

Lelkem rezdül, ébrednek a vágy-álmok.

A puha éj harmatcsepp gyöngyöket

fűzött fel üde fűszálakra, s a tűző nap

sem szárította fel még a gyönyöröket.

Beteljesült vágyakat őriz sok paplan.

Napfény szűrődik át a fák ágai között.

Erdő ezer színe, Istennek őszi ajándéka.

Télidőn boldogítson így, Földanya hava.

Lelkünk napsugár legyen, mit megőrzött.

NEM BÚCSÚZOM ŐSZNEK SZÉPSÉGTŐL.

Egy piciny sugarat kezembe szorítottam.

Szívembe, lelkembe fogadtam Istentől.

LESZ ERŐM NEHÉZ IDŐKBEN, MEGFOGADTAM.

Budakeszi, 2012. október 6-án

Szathmáry Olga Ottília

Szathmáry Olga Ottília - Fényben fürdik a reggel

Szathmáry Olga Ottília

Fényben fürdik a reggel

Szeptemberi fényben fürdik a reggel.

Feketén tündökölnek a bodza bogyói.

Cinegék hada lármásan seregel, csivitel.

Fák levelei közé surrannak az ég rigói.

Fenyőfák tobozoktól roskadoznak.

Rendületlen a menny felé magasulnak.

NAP TE SZŐLŐSZEMBEN SZUNNYADÓ!

Emberek erőt adó, lelkét vidámító.

Meggyfának levele még üde zölden csillog.

Visszavetül róla a fény, mindenki boldog.

Szelíd szellő lengeti ágait

Jó kertemben melegedni itt.

Éjszaka esőjével öntözte Földanya

növényeit, harmattal betakarta.

Fűszálon kicsiny csillagokként ragyognak.

Még a krókuszok is újra kibújtak.

Rózsafám hajtásain bimbók feslenek.

Bíborvörös színe kedves lelkemnek.

Őszi szerelem tüze szívemben kigyúlt.

Háborgó lelkem tengere elcsitult.

Budakeszi, 2012. szeptember 27.

Szathmáry Olga Ottília

Festmény: Aggód István, Domboldal őszi fényben

SZATHMÁRY OLGA OTTÍLIA KIMONDOTT SZAVAK

SZATHMÁRY OLGA OTTÍLIA

KIMONDOTT SZAVAK

HOL VANNAK

A KIMONDATLAN SZAVAK?

Ki nem mondott szavak nélkül,

nem teljes a gondolat.

Ki kell mondani míg lehet:

SZERETLEK, FÉLTELEK…

Hiányod csillagfény-távol.

Szó, mit ki nem mondott szád:

kérdőn vár még Rád!

Érintésed a tejúton ért utol.

 

MERT HOL VAN

KIMONDOTT SZAVAD?

Érzés nélkül,

hiábavaló szó és gondolat.

Legyen az szeretet, gyűlölet.

Általad kimondott szavad:

  

„Skarlátbetűt” karmokkal mart

szívembe, mik szépek és égnek.

 Melengetnek és sebet tépnek.

Fájnak és éjben világlanak.

Édesek és búsak.

Egykor szerelemre buzdítottak.

KIMONDOTT SZAVAD

Miért is kellene felednem?

FELEDNEM MÚLTAM?

Ezer pillanata érlelte jelenem.

KESER-ÉDES BOLDOGSÁG!

Bensőd által dédelgetett,

érzéseid által megfogalmazódott,

SZAVAIDAT MONDD KI,

még ha fájnak is, mert

SZÍVED EKKOR IGAZÁN IGAZ

 

Budakeszi, 2012.09.20.

Szathmáry Olga Ottília