Szathmáry Olga Ottília
Halottak napján
Lelkemben gyertyaláng.
Számomra
boldog nap, emlékek…
Elhunyt
szeretteim bennem élnek.
Szeretetük szüntelen bennem ég.
Mosolyog rám Nagymamám.
Sok
együtt töltött pillanatunk őrzöm.
Futottam ölelő karodba…
Éjjel,
szaladtam ágyadba!
Megelevenednek könnyes meséid:
csillagok
útjáról, mennyek kapujáról.
Regék négy tenger mosta Magyarországról.
Nagyon
szerettek Téged Unokáid!
Dédunokáid születését megélhetted.
Dédi! Most is hallom dalod Tenéked.
Most
még Viola Unokámnak, dúdolom.
Ígérem,
a többieknek is megtanítom.
Te ültetéd belém
Istenben való hitem.
Miként
fehér nárciszt
tavasz idején nekem.
Imára
Te kulcsoltad kezem.
Ettől
teljes életem.
Ha közeleg időm,
s mennem illendő,
mennyeknek országában
Te vársz, midőn:
újra
futok feléd:
már ott sem leszek egyedül.
Kik
szerettek,
ismerősök vesznek majd körül.
Karom Téged átölel.
Mosolyod
örökkön örökké velem.
Boldogság,
hogy voltál és vagy nekem.
Mindenszentek napján
Te vagy hozzám közel.
Budakeszi,
2012. november 1-sején
Szathmáry
Olga Ottília
