Szathmáry Olga Ottilia
FŐNIXKÉNT ÉG BENNEM A TŰZ
Könnyeim simogatják arcom.
Lelkem Főnixként ég.
Porából feléledt
az isteni hatalom.
Belémégett szavaidra válaszul.
Parázs sem lesz már soha hamuból,
Ésszel hittem konokul.
Ám fellobbant bennem a tűz,
bár él bennem a gyermek,
ég még álmaimban a tábortűz.
Felnőttem, hogy hamuvá hamvadjak.
Fáj a lelkem mégis szépnek lát,
Összetörten, megtiportan is akarlak.
Szerelemittasan egyszer átéltem,
mertem átélni a lehetetlent:
hittem időten a szerelmem!
Belehaltam többször a lángolásba.
Csak TE Úristen, hagytál élni,
Porladó testem égni hamuból parázsba.
Fájó szerelemem szigetét körbefonta
a Bodrog,testem kidobta.
Isten legyőzte a folyó örvényét.
Szelíd őzek sem esznek
többé tenyeremből és
nem láthatom a tündérrózsákat sem,
csak a szigeté...
Szerelemmel szeretném még érezni
parázsból felizott szerelmem
Tűzmadár- fényemnél.
Forrás: Szathmáry Olga Ottilia
Festmény: Claude Monet, Tavirózsák
Szerk.: Szathmáry Olga Ottilia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése