Szathmáry Olga Ottilia - Szélszerelem

Szathmáry Olga Ottilia

Szélszerelem

Rózsabokromba beleszeretett a szél.

Napnak reggeli sugára melegen sütött.

Zöld ruhás tűzpiros bimbója mind kifeslett.

Napsütésre  féltékenyen, a szellő haragra kél!

Szerelemittasan bosszúból megázta rózsám.

Ágait tépázta, Ők alázattal földig hajoltak.

Rózsa szelíden szólt: szellőként jöttél hozzám,

Haragod méltatlan, bimbóim Néked nyíltak!

A napnak sugára öltöztetett  szerelem vörösébe.

Melengette szirmaim, leveleim általa csillognak.

A szél elnémult, elcsitult szégyenkezve:

Szellőként bújt Rózsámhoz,suttogott  Szerelmének.

Harag, bosszú szerelmet nem táplál.

Szóljon szelíden szád.

Szíved, ha heves ritmussal kalapál:

érezheted a szerelem, talált Rád.

Szélszerelem: ki- kire lel,  talány?

Testek, lelkek összefonódása széltánc- láng, parázs.

Pillanatait óvni kell, ne légyen halovány

Szerelem tüzében égni,elhamvadni gyönyör- varázs.

Budakeszi, 2012. május 26.

Szathmáry Olga Ottilia

Szathmáry Olga Ottilia - Zoltán Fiam születésnapján

Szathmáry Olga Ottilia

Fiam születésnapján 

Vagyok életet adó ÉDESANYÁD,

TE nekem:

Szívem alatt őrzött, napsugár magzatom!

Méhemnek kilenc hónapig „édes terhe”.

Szerelemben fogant, drága kincse.

Harminchárom éve sírtál fel, élesen, keservesen.

Félelmemben, fájdalmamban velem volt Istenem.

Hasamra tettek, végre testedmagamhoz ölelhettem.

Magzatmázát  érintésednek,még mindig érzem.

Győztes oroszlánként az orvos a fény felé emelt,

miután elvágta a kettőnket összekötő köteléket.

Csak nézetem-néztem kékes-lila, kalimpáló kicsinyem:

„Olá, olá, olá, lá, lá, lá …” kiáltottad világgá: megjöttem!

Egészségesen születtél,

Istennek Jézus nevében hálát adtam életedért!

Megfürdettek, picinyét még visszakaptalak csomag, édes-aprócska!

Ismerkedtünk: lopva kibontottalak, talpacskád tenyeremben elfért.

Ujjacskáid hosszúak, simogattam.

Arcod gyönyörű, „murillo angyalka”.

Édesanyák, érzik át ezt a gyönyört,kik gyermeket szülnek.

Mária  Jézus anyja is,eképpen örülhetett kisdedének!

Fiam Zoltán! 

A legboldogabb édesanyává tettél engem.

Lettél szemem fénye, dédelgetett kicsi kincsem.

Tejem táplált, szívünk dobbanása összeért, 

mellemen szunnyadtál.

Karomban ringattalak, dalolgattam, babusgattalak, megnyugodtál.

Április 22-én a természet is ünnepel: 

zöld lomb, napsugár, madár röpte.

Megélted a „KRISZTUSI KORT”, 

láthatatlan köldökzsinór összeköt örökre.

Budapest, 2012. április 22.

Szent Ferenc Kórház

Szathmáry Olga

Szathmáry Olga Ottilia vers - Napéjegyenlőség Ünnepe Budakeszin

Szathmáry Olga Ottília

verse:

Napéjegyenlőség Ünnepe

Budakeszin

Ősi szokás szerint napfordulóján ősznek:

most is egybe gyűltek az emberek.

FÖLDANYÁNAK megköszönni,

télidőre eltehető élelem áldásait.

Távolban hatalmas máglya

álldogál és vár a tűzgyújtásra.

Keszi-íjászok vitézei tüzes íjat feszítenek.

Pattanó izmaik nyilaikat repítenek.

Az ég felé mutató szálfák

felizzanak, s a máglya lángol már!

Szívekben is örömtüzek gyúlnak.

Ég a tűz, lánggal ég, hasábok parázslanak.

Sámándobos járja körbe a máglyát.

Dob ritmusára  lábak dobbannak.

Muzsikások talpalávalót húznak.

Karikázik a körtánc, ki-ki keresi párját.

Pattog a szikra, fénye csillagokkal kacérkodik.

Ám ők féltékenyen, felhők mögé kúsztak.

Nemsoká irigykedve, kíváncsian kikandikáltak.

A hold sarlója is kivilágolt, nem szomorkodik.

HOSSZASAN NÉZTÉK A BOLDOG SOKASÁGOT!

Szívekben több ezer éve óta él a hagyomány.

Tűz ég, lángol a lég, izzik a parázs.

Testünkben, lelkünkben áhitat-varázs.

MEGŐRIZZÜK ŐSEINK TESTÁMENTUMÁT!

Budakeszi, 2012. szeptember 23.

Szathmáry Olga Ottília

Szathmáry Olga Ottília - Égi fény

Szathmáry Olga Ottília

Égi fény

 

Fürdik lelkem októberi égi fényben.

Napsugár járja át zsigereim.

Elraktározzák sejtjeim.

Árnyék és fény játszik a kertben.

Delelőn a nap, az eleven tűzgolyó.

Emberi szem megvakul, ha soká néz belé.

A lávafolyam, a magma is ilyen izzó!

Ikaroszt is megperzselte, szállván felé.

 

Szél sem rebben, nézem és csak állok.

Sárgult levelei peregnek a tulipánfának.

Lila színben pompáznak a pillangóvirágok.

Tarka szárnyú lepkéik már bebábozódtak.

Az új életet adó fenséges tavaszt várják.

Csókjaikkal ébresztik reggelente szirmaikat,

szárnyukkal szeretőn, gyöngéden simogatják.

Káprázatos tánccal varázsolják el virágukat.

Tiszafán megpihent rózsaszirmok,

Szellőcske hátán  földre hintáznak.

Rózsaszirom-szőnyeg hull takarónak.

Lelkem rezdül, ébrednek a vágy-álmok.

A puha éj harmatcsepp gyöngyöket

fűzött fel üde fűszálakra, s a tűző nap

sem szárította fel még a gyönyöröket.

Beteljesült vágyakat őriz sok paplan.

Napfény szűrődik át a fák ágai között.

Erdő ezer színe, Istennek őszi ajándéka.

Télidőn boldogítson így, Földanya hava.

Lelkünk napsugár legyen, mit megőrzött.

NEM BÚCSÚZOM ŐSZNEK SZÉPSÉGTŐL.

Egy piciny sugarat kezembe szorítottam.

Szívembe, lelkembe fogadtam Istentől.

LESZ ERŐM NEHÉZ IDŐKBEN, MEGFOGADTAM.

Budakeszi, 2012. október 6-án

Szathmáry Olga Ottília

Szathmáry Olga Ottília - Fényben fürdik a reggel

Szathmáry Olga Ottília

Fényben fürdik a reggel

Szeptemberi fényben fürdik a reggel.

Feketén tündökölnek a bodza bogyói.

Cinegék hada lármásan seregel, csivitel.

Fák levelei közé surrannak az ég rigói.

Fenyőfák tobozoktól roskadoznak.

Rendületlen a menny felé magasulnak.

NAP TE SZŐLŐSZEMBEN SZUNNYADÓ!

Emberek erőt adó, lelkét vidámító.

Meggyfának levele még üde zölden csillog.

Visszavetül róla a fény, mindenki boldog.

Szelíd szellő lengeti ágait

Jó kertemben melegedni itt.

Éjszaka esőjével öntözte Földanya

növényeit, harmattal betakarta.

Fűszálon kicsiny csillagokként ragyognak.

Még a krókuszok is újra kibújtak.

Rózsafám hajtásain bimbók feslenek.

Bíborvörös színe kedves lelkemnek.

Őszi szerelem tüze szívemben kigyúlt.

Háborgó lelkem tengere elcsitult.

Budakeszi, 2012. szeptember 27.

Szathmáry Olga Ottília

Festmény: Aggód István, Domboldal őszi fényben