Szathmáry Olga Ottília
Égi fény
Fürdik lelkem októberi
égi fényben.
Napsugár járja át zsigereim.
Elraktározzák sejtjeim.
Árnyék és fény játszik
a kertben.
Delelőn a nap, az eleven
tűzgolyó.
Emberi szem megvakul, ha soká néz
belé.
A lávafolyam, a magma is ilyen izzó!
Ikaroszt is
megperzselte, szállván felé.
Szél sem rebben, nézem
és csak állok.
Sárgult levelei peregnek a
tulipánfának.
Lila színben pompáznak
a pillangóvirágok.
Tarka szárnyú lepkéik
már bebábozódtak.
Az új életet adó fenséges
tavaszt várják.
Csókjaikkal ébresztik reggelente szirmaikat,
szárnyukkal szeretőn, gyöngéden
simogatják.
Káprázatos tánccal
varázsolják el virágukat.
Tiszafán megpihent
rózsaszirmok,
Szellőcske hátán földre hintáznak.
Rózsaszirom-szőnyeg hull takarónak.
Lelkem rezdül, ébrednek
a vágy-álmok.
A puha éj harmatcsepp
gyöngyöket
fűzött fel üde fűszálakra, s a tűző
nap
sem szárította fel még a gyönyöröket.
Beteljesült vágyakat őriz
sok paplan.
Napfény szűrődik át a
fák ágai között.
Erdő ezer színe, Istennek
őszi ajándéka.
Télidőn boldogítson
így, Földanya hava.
Lelkünk napsugár
legyen, mit megőrzött.
NEM BÚCSÚZOM ŐSZNEK
SZÉPSÉGTŐL.
Egy piciny sugarat
kezembe szorítottam.
Szívembe, lelkembe
fogadtam Istentől.
LESZ ERŐM NEHÉZ
IDŐKBEN, MEGFOGADTAM.
Budakeszi, 2012. október 6-án
Szathmáry Olga Ottília
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése