Szathmáry Olga Ottília
verse:
Napéjegyenlőség Ünnepe
Budakeszin
Ősi szokás szerint napfordulóján
ősznek:
most is egybe gyűltek az emberek.
FÖLDANYÁNAK megköszönni,
télidőre eltehető élelem áldásait.
Távolban hatalmas
máglya
álldogál és vár a tűzgyújtásra.
Keszi-íjászok vitézei tüzes
íjat feszítenek.
Pattanó izmaik nyilaikat repítenek.
Az ég felé mutató
szálfák
felizzanak, s a máglya lángol már!
Szívekben is örömtüzek
gyúlnak.
Ég a tűz, lánggal ég,
hasábok parázslanak.
Sámándobos járja körbe
a máglyát.
Dob ritmusára lábak dobbannak.
Muzsikások talpalávalót húznak.
Karikázik a körtánc, ki-ki
keresi párját.
Pattog a szikra, fénye csillagokkal
kacérkodik.
Ám ők féltékenyen, felhők mögé kúsztak.
Nemsoká irigykedve, kíváncsian
kikandikáltak.
A hold sarlója is
kivilágolt, nem szomorkodik.
HOSSZASAN NÉZTÉK A
BOLDOG SOKASÁGOT!
Szívekben több ezer éve
óta él a hagyomány.
Tűz ég, lángol a lég, izzik a parázs.
Testünkben, lelkünkben áhitat-varázs.
MEGŐRIZZÜK ŐSEINK
TESTÁMENTUMÁT!
Budakeszi, 2012. szeptember 23.
Szathmáry Olga Ottília
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése