Szathmáry Olga Ottilia
Szélszerelem
Rózsabokromba beleszeretett a szél.
Napnak reggeli sugára melegen sütött.
Zöld ruhás tűzpiros bimbója mind kifeslett.
Napsütésre féltékenyen, a szellő haragra kél!
Szerelemittasan bosszúból megázta rózsám.
Ágait tépázta, Ők alázattal földig hajoltak.
Rózsa szelíden szólt: szellőként jöttél hozzám,
Haragod méltatlan, bimbóim Néked nyíltak!
A napnak sugára öltöztetett szerelem vörösébe.
Melengette szirmaim, leveleim általa csillognak.
A szél elnémult, elcsitult szégyenkezve:
Szellőként bújt Rózsámhoz,suttogott Szerelmének.
Harag, bosszú szerelmet nem táplál.
Szóljon szelíden szád.
Szíved, ha heves ritmussal kalapál:
érezheted a szerelem, talált Rád.
Szélszerelem: ki- kire lel, talány?
Testek, lelkek összefonódása széltánc- láng, parázs.
Pillanatait óvni kell, ne légyen halovány
Szerelem tüzében égni,elhamvadni gyönyör- varázs.
Budakeszi, 2012. május 26.
Szathmáry Olga Ottilia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése