Szathmáry
Olga Ottilia
Fiam
születésnapján
Vagyok
életet adó ÉDESANYÁD,
TE nekem:
Szívem alatt
őrzött, napsugár magzatom!
Méhemnek kilenc
hónapig „édes terhe”.
Szerelemben
fogant, drága kincse.
Harminchárom
éve sírtál fel, élesen, keservesen.
Félelmemben,
fájdalmamban velem volt Istenem.
Hasamra
tettek, végre testedmagamhoz ölelhettem.
Magzatmázát érintésednek,még mindig érzem.
Győztes
oroszlánként az orvos a fény felé emelt,
miután
elvágta a kettőnket összekötő köteléket.
Csak
nézetem-néztem kékes-lila, kalimpáló kicsinyem:
„Olá, olá,
olá, lá, lá, lá …” kiáltottad világgá: megjöttem!
Egészségesen
születtél,
Istennek Jézus nevében hálát adtam életedért!
Megfürdettek,
picinyét még visszakaptalak csomag, édes-aprócska!
Ismerkedtünk:
lopva kibontottalak, talpacskád tenyeremben elfért.
Ujjacskáid
hosszúak, simogattam.
Arcod gyönyörű, „murillo angyalka”.
Édesanyák, érzik
át ezt a gyönyört,kik gyermeket szülnek.
Mária Jézus anyja is,eképpen örülhetett kisdedének!
Fiam Zoltán!
A legboldogabb édesanyává tettél engem.
Lettél
szemem fénye, dédelgetett kicsi kincsem.
Tejem
táplált, szívünk dobbanása összeért,
mellemen szunnyadtál.
Karomban
ringattalak, dalolgattam, babusgattalak, megnyugodtál.
Április
22-én a természet is ünnepel:
zöld lomb, napsugár, madár röpte.
Megélted a „KRISZTUSI
KORT”,
láthatatlan köldökzsinór összeköt örökre.
Budapest,
2012. április 22.
Szent Ferenc
Kórház
Szathmáry
Olga
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése