ÓCEÁN VALÓSÁG- ÁLOM
SZATHMÁRY OLGA OTTILIA
Karodba vágyom, hol a
végtelen óceán ölel.
Hullámai a partra habokként sodródnak.
Eggyé válik testünk a végtelen
vízzel.
Ott kezdődött életünk:
köszönjük a
MINDENHATÓNAK!
Testem párhuzamosan fekszik
a hullámok hátán,
Földobja magasra, majd a a mélybe
lendül.
Újra fölkap a víz sörényére lazán.
Karod érzem, kiemel ám
testünk elmerül.
Játszunk a habokkal, ők
meg mivélünk!
Sós vízzel lett teli szám, az úszó
mozdulatot elvétettem.
Sodródom, kapkodom a tempót,
egymástól messzi kerültünk.
Fölöttem sirályok
vijjognak, ők vannak velem.
Az óceán hullámai elveszni nem hagytak.
Partra sodortak, a selymes homok
fövenyre.
Erőm vesztetten fekve, a habok paplanként
betakartak.
Kedvesem rám talált,
szerelmesen fonódtunk össze.
Óceán álmom:
újra a
parton kéz- a kézben séta.
Mennyei boldogság lenne,
még itt a földi életben.
TE már HOLD!
Testem izzó, érintésem
vulkán láva.
Fény-lényed
éjszakánként
újra látom békémben!
Budakeszi, 2012.05.21.
Szathmáry Olga Ottilia
Szerk.: Szathmáry Olga Ottilia
http://www.youtube.com/watch?v=p1Q66Eqlx5s
A VIDEOT szerkesztette: Király Gyuláné Irénke (Ircsy65,)
Zene: Maxim Mrvica, Still Waterottiolgi@freemail.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése