Szathmáry Olga Ottilia - Esőtánc

Szathmáry Olga Ottilia

Esőtánc

 

A májusi eső odakünn

csöndesen csepereg.

A forró áprilisi nyarat elűzte

az éjji fergeteg.

Hatalmasra nőtt a felkelő hold.

Hajnaltájt még ébren volt,

aludni nem volt bolond.

Nézte, mint trónolása idején

teljességgel nem láthatott:

Nézte büszkén, mit a természet nappal alkotott.

Nézte a zöld leveleit bontott fákat,

bokrok között madarakat,

Nézte miként öntözi élet vize,

a szirmaikat  bontogató virágokat.

Kora reggel a felhőket aranysárgára festette

 a kikandikáló  napkorong.

Köszöntötte a Holdat és bíztatta térjen nyugovóra,

 őrködik míg borong.

Később sötét felhők takarták a napot,

esőanya kibontotta köpönyegét:

itatja a szomjazó föld minden teremtményét,

hullatja  örömkönnyét.

Csipp-csepp koppan a cserepeken,

Összegyűlik és lecsorog az ereszeken.

Hordó tárolja, később is olthassa szomjúságát,

növényeinek, köszönöm esőanya gondosságát.

Ablakból is az eső látványát nézni szeretem.

Időnként nem bírok magammal,

kimegyek s az udvarra, s testem:

ESŐANYA örömkönnyűiben megfürdetem.

Kitárom karom,

 arcom - felé fordítom –járom táncolom.

Pörgök, forgok. 

Jó boldogságom táncát táncolnom.

Csak úgy meztélábasan szökkelek,

a temészttel jó eggyé válnom.

Gyermekként is a kastély udvaron

hányszor röpültem sárosan!

Leánytáncom  járom most is felhőtlen,

gondtalan boldogságosan.

Eggyé váltam az esőcseppekkel, 

kik mindenhová boldogságot hintenek.

Emberek Ó! Miért veszett ki belőletek

a boldogsága hiteteknek?

Gonosz szó, másokon vett sérelem,

 tett NEKTEK miért miért okoz örömöt?

Gyűlölködéstek, mindennapi gonoszságtok,

saját magatok mérge KÖZÖNYÖTÖK!

Lehet, hogy táncom SZÁMOTOKRA botor,

szerintem ÉGNEK ÁLDÁSA!

Nőnek NŐKÉNT, Édesanyának ÉDESANYAKÉNT, NAGYMAMAKÉNT helyt álltam.

Édes vágy oly rég csak Rád vártam,

Vívódások VÉGÁLLOMÁSA!

SZERETETBEN, SZERELEMBEN 

 HÍRVIVŐKÉNT

LELKI BÉKÉM MEGTALÁLTAM.

ESŐANYA!

BOLDOG BÉKEKÖNNYED 

ÖRÖKKÖN ÖRÖKKÉ

 MEGHÁLÁLOM!

Budakeszi, 2012. május 4.

Szathmáry Olga Ottilia