Szathmáry
Olga Ottília Art-díjas költő
Vérvirág
ereimben
Szeretem
vérvirágos világunk.
Szeretném,
szívek dobbanásaként:
szerelem
által megélni ékesebben.
Szeretet-
csillag gyúljon szívünkben.
Tenyeremtől
táblaüveg hasadt.
Vérerem
nedűje, szökőkútként fakadt.
Csodálkozva
néztem a vérvirág szőnyeg
takarót,
konyha kövén kinyílva végig.
Szorítókötés
apasztotta el a folyamot.
„Az ütőér egy-két milliméterre ...”
Csábi doktor öltéseit nézegettem
monitoron.
„Sóhajtottam
időnként:
van még betadin?”
Törött
tükördarabokból rakosgatom,
életem
foszlányait, vérvirág takarómon.
Világol
szeretet-lámpás fénye s tudom:
értékes
minden perc az életutamon.
A tükörre
vetült kép fordított.
Megélt
életünk is optikai csalódás?
Ki honnan és
mit lát, csupán nézőpont.
Asztalfiók múltunk:
kifosztott.
Szerető
ölelések, törötten hever karja:
vérvirág
szőnyeg folyamon.
Ereimben a
boldogság bíbora
útra kélt újra.
Áldozati
bárány nászágyunkon,
baldachin
nyoszolyánk fájának indája
kúszik fel
az égig. Krisztus kegyelmét,
frigyünkre
áldását kéri békekövetként.
KOVÁSZT
KELESZTEK: szeretetmorzsákból.
ÉLET-KENYERÉT
eléd teszem ÚJ ÉV évadán.
Szeretet
eledelét osszuk szét: legyen hagyomány!
Kettőezertizinhárom minden áldott napján:
ne legyen
éhező, az eleség nem könyör-adomány.
A szegénynek
ne korogjon gyomra, jusson munka!
Gazdagnak
szívében:
a szeretetnek vérvirága,
Isten
kegyelméből jobbulásért nyíljék, gondoskodásra.
Szeretet-érző
lángja legyen
lelkük parazsa
.
Szeresse
Földünk minden lénye: VILÁGUNK
REÁJA
KÖZÖSEN VIGYÁZZUNK!
NE ÖNTÖZZE
VÉRVIRÁG
FÖLDANYA KEBELÉT!
Csak
szívbéli örömkönnyek hálaként.
EGYÜTT
LEGYEN BOLDOG AZ ÚJ ÉV!
ÁMEN
Budakeszi,
2012. december 30.
Szathmáry
Olga Ottília
A festményeimet a falra festettem:
a vérvirágzásának mementójaként.
A vers és a festmény szinte egyidejűleg keletkezett, csak a festmény hosszabb ideig alakítgattam.
Szathmáry Olga Ottília
