Szathmáry Olga Ottília
Májusi mámor
Május mámorában úsznak
szívek.
Sebekből vérzők, szerelemtől
lángolók.
Mellkasomból kiszakítom.
Kezedbe szívem oda adom.
Férfiként, ha megbecsülöd:
szíved cserébe nekem adod.
Május mámorának éjjelén
csillag
világol ezer szám, ébred a fény…
Bolygónk ellipszis pályán ballag,
Ő a nap körüli a
szerelem-remény.
Huszonnégy óra kell néki míg megfordul
saját tengelye körül, nekünk is ennyi jut.
Május buja mámorában éjfélkor:
mágnes tekinteted vonz, fölém hajolsz.
Szemed mély tengerében fürdetsz!
Ujjaink önfeledten játszanak ekkor.
Szerelmes szavakat újra mikor
suttogsz?
Hozzám bújva részegítőn,
mint jó bor!
Május csodás mámorító
csöndjében:
Remegőn beszélgetek fák a régmúltról.
Hallgattam meséjük, hátamon takaró.
Szél ringatott álomba kinn
a kereveten.
Hajnaltájt gyönyörűséggel bújtam
ágyamba.
Ablakomon kacagva
tekintett be a hold sarlója.
A hajnali május vidáman
köszöntött.
Madár csivitelt, lármázott, pörölt.
A bokorban, bimbók bíborából feslett,
tenyérnyi selyemszirmú rózsa vöröslött.
Szerelemnek hónapján,
teljesüljön a
vágy!
Legyen boldog:
férfi,
fiú, asszony és lány.
Budakeszi, 2013. május 25.
Szathmáry Olga Ottília
