Szathmáry Olga Ottilia - Vágyódás

Szathmáry Olga Ottilia

Vágyódás

Vágytam újra a beteljesülést.

Vágyódtam megtalálni kezed.

Vágyom látni szemed, érintésed.

Vágyakozom szívem enyhülését.

Hosszú volt a gyász:

elevenen temettem el tenmagam.

A ráció, az erkölcs győzte le hatalmad fölöttem.

Zsarnokságodnak be nem hódoltam, feléledtem.

Női büszkeséggel meg nem alázkodtam.

Másnál kerestél gyönyört felelőtlen, léhán.

Engem is birtokolni akartál, ököl jogán.

Hozzád fűző szerelmem megtagadtam.

Rabságomnak börtönéből szabadultam.

Őrzöm , megélt  huszonöt évünk boldogságát:

Három gyermekünkben beteljesült szerelem-csodát.

Test a testünkből, vér-vérünkből, tovább BENNÜK élünk!

Őrzik lényük, s majdanUnokáink Nékünk - beteljesülésünk.

 

Szabaddá tettelek,szabadon éljed tovább élted.

Hivatalos papír-pecsét ne gátolja szoknyák felé röpülésed!

Immáron szabadon, feltámadását élhetem újra lelkemnek.

Hűségesküd hazug volt, megkettőződött tudata lényednek.

Megélt örömeink koldus gúnyáját őrzöm.

Vívódásaink emlékképe, átvillan még - emlékködöm.

Nem mondom, hogy nem fáj még hiányod!

Bennem- velem él, ám hozzám már nincs közöd.

Feledésem szürkületét, homályként pókháló takarja.

Szívemen kitinpáncél, világ ellen is véd s meg nem hasad!

Emlékezés pókfonalán fel-fel dereng múltunk-múltja.

Szívemben szerelemnek vörös bimbaja majd újra fakad!

Vágytam Rád még soká szelíden legbelül.

Vágyakozásom éretted, elhamvadt már.

Vágyam kihunyt, szánalmam  is elkerül.

Vágyódásom más karjának ölelésére vár!

Budakeszi, 2012. május  28.

Szathmáry Olga Ottília

Vágyódás című versemre Király Gyuláné készített csodálatos VIDEO-klipet. A verset Kovács Péter költő mondta fel. Mindkettőtöknek hálás szívvel köszönöm... Akár életem regénye pereg előttem a gyermekkorom, a kastély hol születtem, unokatestvéreim; személyes vallomás a válás megélése. 

Lívia ész Viola Unokáim fotója is látható Incy szerkesztésében... 

No, ezért nehéz a költői kitárulkozás: "...ám egy költő nem hazúdhat!" Monda Baranyi Ferenc is, egyik költő példaképem.

Fogadjátok szeretettel: olgi
http://www.youtube.com/watch?v=IZuCM-l1ync

Szathmáry Olga Ottila - Fecskék tánca

Szathmáry Olga Ottila
Fecskék tánca

Lusta még a nap, esőfelhők gomolyognak.
Közülük néha kitekint, az égbolt szürkés-kék.
Mily magasan röpködnek a kicsiny fecskék.
Cikáznak vidáman, alig látszanak.

Csapatosan lejjebb szállnak, táncot járnak.
Űzik a fellegeket, csalogatják a napkorongot.
Nefelejcs égen bárányfelhők úsznak.
Egy gépmadár a felhők alatt ezüstösen csillogott.

Pilótája bizonyára megirigyelte fecskéimet.
Kíváncsian nézte az ébredő természetet.
Láthatta az erdőket, a lombosult fákat,
Fenyőfa tetején, a vitatkozó fekete rigókat.

Madárkáim meg sem lepődtek, tova cikáztak.
Orgona bokrai között sárga hasú cinkék bújócskáztak.
Verebek serege őket onnan lármázással kergette el.

Egy cinege kiáltotta: kiscipő, s a háztetőre röppent fel.

Megkondult a katolikus templom harangja:
felébresztette a NAPOT, kisütött fényesen.
Melegével arcom simogatja kedvesen.
Érzem mosolyom, boldog szívem dobbanása.

Kertem ős-buja füvének levelein, kalászán:
Harmatcseppek ragyognak, csillognak.
Földig hajolt ágai rózsáim, tenyérnyi virágán:
bíborán, bársonyán méhek zsonganak.
Jó így a természettel együtt ébrednem.
Szemem lehunyom, bennem nyugalom.
Hallgatom hangját csöndemnek, átjárja testem.
Őrzöm békességem, boldogságom.

Harangszó újra hallik, a végtelenbe szállt:
Várj még idő, oly kevés már a boldog perc!
Ébrenlét határán enyém a napsugártánc!
Most a pillanat időtlenné vált!

Kitágult a tér képzelem én, oly rég!
Valóság ez a pillanatnyi béke még.
Béke pillanata időn-téren átvezet:
a világmindenséggel eggyé tehet!


Budakeszi, 2012. május 31.
Szathmáry Olga Ottília


A VIDEO-klipet Király Gyulán Incy készítette - a verset Kovács Péter költő szavalta el.
Mindkettőjüknek köszönöm, hogy a nem látó embertársaink számára hallhatóvá lett Fecskék tánca versem. Irénke képi megjelenítése által pedig látható varázs lett az általam papírra vetett gondolat.

Kívánom, annak aki nézi és hallgatja a VIDEO-t hullongó hóesés közepette - alkotásuk piciny tavaszt varázsol szívetekbe: Szathmáry Olga Ottília költő

https://www.youtube.com/watch?v=AivXUr5GEAE

Szathmáry Olga Ottília - Isten játéka (Kalmár Zoltán fotója ihlette)

Szathmáry Olga Ottília

Isten játéka

(Kalmár Zoltán fotója ihlette)

Isten játszott, kedvét töltötte:

lett napsugárlány.  

Megpihent Nagybánya- Máramaros

Firiza tónál.

Szelíden tündökölt kavicson,

hullámokon és fák ágán.

Víznek tükrében nézegette magát

az örök fény-lény.

Kedvét töltötte Isten:

napsugárlányként játszott.

Lába szél-fiú volt,

a vöröslő-rőt avarban gyalogolt.

A köveket kisgyermekként huncutul rugdosta.

Tó parton is maradtak,

többnyire vízbe pottyantak.

Napsugárlány Isten kedvét lelte,

játszott tovább.

Ősz színeit ő festette, megborzolta fák koronáját.

Fény ecsetjével lett a rozsdabarna levél sárgább.

A lombhullató erdőt is átszínezte

a domb oldalán.

Isten játszott, kedvét töltötte, s tovább állt.

Budakeszi, 2013. november 7-én

Szathmáry Olga Ottília

Fotó: Kalmár Zoltán fotója, Firiza tó Nagybánya- Máramaros táján;

Szerk.: Szathmáry Olga Ottília

Szathmáry Olga Ottília - Avasi boglyák - (Kovács Emil Lajos festménye ihlette - Budakeszin elhallgatott kiállítása után)

Szathmáry Olga Ottília

Avasi boglyák

(Kovács Emil Lajos festménye ihlette

Budakeszin elhallgatott kiállítása után)

Avasi lankán démoni dallamot zsong a szél.

Erdély felől felhőt terelgetve vidám dalra kél.

Fák hallgatják: szívek szavát, suttogja az erdő.

Dombra, tájra szerelem színeit festi őszidő.

Fiú és leány gyönyörűséggel

hemperegle róla.

Ősi rítustánc testükben, gurulnak boldogságosan.

Szálfák útjukból kitérnek, szelíden mosolyognak.

Testünk lendületét állítja meg,

két széna-boglya.

Kacagó gerlepár egymásra találva ölelkeznek.

Avasi domboldalon társak lettek mindörökre.

Felhők mögül letekint,

s rájuk kacsint a napsugár.

Arany fényében tündökölnek

az Avasi boglyák.

Kovás Emil Lajos örökidőkre megörökítette:

utódainknak az Avasi tájat maradandóvá tette.

Sárga, zöld és piros színekből keverte ki a tájat.

Emberi lelkének élettánca,

a festő ecsetvonása.

Fény és árnyék áthalad emberi életeken.

Lényem egybeolvadt a széna-boglyákkal.

Kazlak rúdjába kapaszkodom meg, Isten által.

Reménytelenségemben megtartó erőm: hitem.

Budakeszi, 2013. november 8.

Szathmáry Olga Ottília

Festmény: Kovács Emil Lajos, Avasi boglyák

Szerk.: Szathmáry Olga Ottília

Szathmáry Olga Ottília, Kertemben az ősz - (Lakatos- Demeter csángó költő halálának 40. évfordulójára emlékezvén)

Szathmáry Olga Ottília

Kertemben az ősz

(Lakatos- Demeter csángó költő

halálának 40. évfordulójára emlékezvén)

Kertemben hullatja könnyeit a bodzafa.

Zöld leveleit rőt-vörös szín tarkítja.

Kas-ernyőjén bogyója feketén gyászol.

Csillogva esőcseppek hullnak alája,

így búsul.

Lakatos Demeter! Vagyok ismeretlenül is testvéred.

Tüzet fogott lelkem olvasván csángó-nyelv verselésed.

Őszelőn agyamban, ereimben érzem véred lüktetését.

Jól intézte Isten, magvető népének „világba ültetését”.

Hány ezred évet őriztél meg

nyelvünk által magadban?

Magyarságunk „szétszóratott”, ám szívünk együtt dobban.

”Virágokat kaszál a zűsz”, majdan tavasszal nyílnak újak.

Lakatos Demeter!

Boldogok lesznek csángó-magyar ifjak.

Hisz őszre tél jő, s hoz halálával megújhodott tisztaságot.

Múlt a nyár, ugyanaz a nap süt mindenütt, tompítva forróságot.

Hajnalonként reggelre, harmat sző leplet az ébredő tájra,

mit, ezüstösen csillogó fátyollá varázsolt a felkelő nap sugára.

Minden, mi csoda csak ébredő

lelkekben rejtekezik.

Érzékeink, tudatunk, szívünk által felfedeztethetik.

Szép Hazánk, mit őseink szereztek: MAGYAR HON!

Mindegy hol „rí fel buba”

bárhová születik, rokon.

Magyarország, Erdély, Moldova, Felvidék, Ukrajna, Dél-vidék…

Legyen bár csángó-magyar; székely; kun; hun, szkíta ivadék!

Minket összeköt nyelvünk, bennünk míg él és egymást értjük.

Megtartotta sztyeppe népét szilaj tájakon tisztességben emberül.

Szórványban is élő magyar népét is tenyerén hordja Isten.

Hány ezer éve szól magyar altatódal magyar anyák ajakán!

Kenyeret adó búzamezeinket aranysárgán

selymes szél ringatja.

Ugyanaz a nap süt le mindenütt

„Mag népére”, Isten napsugara.

Messze ott hol a nap lebújik,

s régi vágyakat őriznek a csillagok.

Mikor madarak hangja csitul a kertben,

s csak a kuvik hangja szól.

Itt a Duna-Tisza,

ott a Moldva és a Szeret folyik,

nóta szól a fonóban.

Őszre jár már az idő, elfáradt a természet

 pihenni tér tél havában.

Él a máig megőrzött „Halotti beszéd” nyelve, nálatok általatok.

Testvéreink bár „por es homu vogymuk”, nem madár „ágról szakadt.

„Hol a nap szentül le”, nekem is apám mutatta merre van nyugat!

Vigyázzátok kincsünk: gyimesi, barcasági, bukovinai székely-csángók.

Budakeszi, 2013. szeptember 18.

Szathmáry Olga Ottília

Szathmáry Olga Ottília - Dal Orpheuszhoz - Első szonett Eurüdiké vágyakozása -Második szonett - Orpheusz szerelméhez 3.Szonett

Szathmáry Olga Ottília

Dal Orpheuszhoz

(Rainer Maria Rilke költőnek válaszom)

Első szonett

Szeretném hallani Orpheusz dalát!

Elbűvölné szívek gyönyörűségét,

szerelemre éhezők rezdülését.

Kőszívűek teremtett világ zaját.

Fürkészd ki szerelmesek sóhaját Szél!

Kedves napsugár keress a férfinak

Eurüdikét, s adj szerelemes vágyat.

Ki Hadész birodalmával szembe néz.

Réteken boldogan lejtettem táncom.

Orpheusz, alvilágban hallom dalod!

Vagyok Apollón lánya, kígyó marta.

Ím eljöttél érettem szerelmesem.

Bíz Hadész Istenben és én követlek.

Alá száltál pokloknak, ne nézz hátra!

2013. október 1.

 

Szathmáry Olga Ottília

Eurüdiké vágyakozása (Szonett 2.)

 

Alvilágban sivár élnem Kedvesem.

Hárfád húrján zengő csodás dallamod

felizzít, vágyom Rád – lettem rabod.

Vigyél magaddal Orpheusz szerelmem!

Mező üde zöld füve, nászágyunk vár.

Fejed álomra – ölembe hajtanád.

Állatok meséltek Neked hajdanán.

Bennem él szerelmed. Gondolsz-e még rám?

Kettőnket kígyó mérge választott szét!

Hadész bánhatná ugyan irigységét.

Perszephoné szívét lágyítja dalod…

Elválaszthatnak, ám szerelmünk örök.

Várnak még földön túli örömök!

Pengesd csak hárfád húrját, Orpheuszom!

Budapest, 2013. október 5.

Szathmáry Olga Ottília

Orpheusz szerelméhez

3.Szonett

Nélküled nem teljes kedves - életem!

Lettél szívemnek százszorszép virága.

Égboltnak hiányzik, fénylő csillaga.

Eurüdiké! Szerelmem, édesem!

Nincs társam, ki vélem örökké lenne.

Sziréneket is elbűvölte lantom.

Fájdalmamtól omlanak le hegyormok.

Leszállok az alvilágba éretted!

Vezetlek rejtekembe, kézen fogva.

Madarak csivitelve vidámítnak.

Hallhatod majd őzek miről fecsegnek.

Megmentelek Hadész birodalmából.

Alkut kötök saját akaratomból.

Eurüdikém jössz-e még mögöttem?

Budapest, 2013.október 6.

Forrás,
Szerk: Szathmáry Olga Ottília
Rajz: Reich Károly