Szathmáry Olga Ottília
Avasi boglyák
(Kovács Emil Lajos festménye ihlette
Budakeszin elhallgatott kiállítása
után)
Avasi lankán démoni
dallamot zsong a szél.
Erdély felől felhőt terelgetve vidám
dalra kél.
Fák hallgatják: szívek szavát,
suttogja az erdő.
Dombra, tájra szerelem
színeit festi őszidő.
Fiú és leány
gyönyörűséggel
hemperegle róla.
Ősi rítustánc testükben, gurulnak
boldogságosan.
Szálfák útjukból kitérnek, szelíden
mosolyognak.
Testünk lendületét
állítja meg,
két széna-boglya.
Kacagó gerlepár
egymásra találva ölelkeznek.
Avasi domboldalon társak lettek
mindörökre.
Felhők mögül letekint,
s rájuk
kacsint a napsugár.
Arany fényében
tündökölnek
az Avasi boglyák.
Kovás Emil Lajos
örökidőkre megörökítette:
utódainknak az Avasi tájat
maradandóvá tette.
Sárga, zöld és piros színekből
keverte ki a tájat.
Emberi lelkének
élettánca,
a festő ecsetvonása.
Fény és árnyék áthalad
emberi életeken.
Lényem egybeolvadt a
széna-boglyákkal.
Kazlak rúdjába kapaszkodom meg, Isten
által.
Reménytelenségemben megtartó erőm:
hitem.
Budakeszi, 2013. november 8.
Szathmáry Olga Ottília
Festmény: Kovács Emil Lajos, Avasi boglyák
Szerk.: Szathmáry Olga Ottília
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése